Az ember
ősi vágya a repülés! Behatolni a harmadik dimenzióba, abba a közegbe, amely
életünkhöz nélkülözhetetlen, de öröklött tulajdonságainknál fogva mégsem
vagyunk képesek mozogni benne.
Az ember azonban legyőzte a természetet, kitört földhözragadt tökéletlen
voltából. Megteremtette a repülést, amely néhány évtizedes fejlődése során
nélkülözhetetlen részévé vált az ember életének. Milliók sajátították el a
repülés tudományát és közülük sokan váltak a repülés művészeivé.
Most neked is lehetőséged nyílik, hogy hódolj e romantikus
technikai sportágnak!
Egy jogosítvány árán meg tanulhatsz repülni!
A Gyöngyösi Repülőklub
vár minden repülés iránt érdeklődőt.
És hogy mindez hogyan is történik?
Talán
segítségedre lehetünk, hogy egy kicsit tisztuljon a kép. Először arról, hogy mi
is egyáltalán a vitorlázórepülés. Ezt másképpen motor nélküli repülésnek is
hívják. Ezek a pilóták olyan szerkezetekkel emelkednek a magasba,
melyeket csupán a felhajtóerő tart fenn, és a termikeket (erről még lesz szó)
kihasználva repülnek hosszú-hosszú távolságokat. Hasonlóan a tengerészeknél a
vitorlás az igazi hajózás, így nálunk, repülősöknél is az igazi tiszta repülést
a vitorlázórepülés testesíti meg. Itt az ember a tudására, ösztöneire
támaszkodva próbálja uralma alá hajtani a természet erőit.
Akkor
kezdjük az elején.. Ha valaki teljesen laikusként kitéved egy sportrepülőtérre,
azt láthatja, hogy a hangároknál egy-két ember lézeng, de kint a pusztában,
látszólag teljesen flúgos módon több tucat ember tologat valamiféle
szerkezeteket. Ezek az emberek alkotják az üzemnapot. Ott kint álldogálnak, üldögélnek,
várják sorukat, hogy gépbe ülhessenek. Dolgoznak a saját, és a másik
repüléséért. Természetesen senki sem születik úgy, hogy repülőgépet tud
vezetni, ezt is tanulni, gyakorolni kell, mint a biciklizést, autóvezetést vagy
akár a síelést.
Az ember mikor ellenállhatatlan ingert érez arra, hogy kipróbálja ezt a műfajt,
először egy kétszemélyes oktatógéppel, oktató társaságában fog repülni. Ha úgy
dönt, hogy neki ez bizony édes kevés volt, lehetősége nyílik arra, hogy
megtudja, mitől is döglik a légy. Szóval néhány hetes elméleti képzés után
megkezdheti a gyakorlati kiképzést, kevésbé hivatalosan a röpülést.
50-60 felszállás után jut el arra a szintre, amikor oktatója kiszáll mögüle és
egyedül repülhet. Az egyedül repülések során a növendék az addig elsajátított
tudását felhasználva emelkedik fel, repüli az iskolaköröket, majd száll le a kijelölt
helyre. Ezek után megtörténik az avatás, és a kezdő növendékből B-vizsgás lesz. (Ez
az egyedül repülést takarja.)
Innentől válik jogosulttá a B-vizsga jelvény viselésére. Ezen vizsgák mindegyike
egy-egy minőségi változást jelent mind a növendék, mind oktatója szempontjából.
Minél előrébb tart valaki a kiképzésben, annál nagyobb szabadságot és
biztonságot élvezhet a harmadik dimenzióban. A kiképzést folytatva az egyedül
repülés gyakorlása, a vészhelyzetek biztonságos megoldásának a gyakorlása
következik. Megtanul olyan szépen és hasznosan körözni, mint a gólyák a nyári
égen. Tulajdonképpen ezt a módszert nevezik termikellésnek. De először tisztázni kell, hogy
mi is az a termik
egyáltalán.
Termiknek nevezzük a felszálló meleg levegőt, amely a
talaj felszínéről elindulva halad az ég felé, ahol azután felhőket hoz létre.
Szóval termikelni is megtanul a növendék, amely tudás segítségével huzamosabb
ideig is a levegőben tud maradni.
A
következő megmérettetés a "C"- vizsga, ahol tíz percig kell a levegőben
maradni (természetesen egyedül). Ekkor kerülhet birtokába a "C"-vizsga jelvény.
E vizsga után nevezzük a növendéket teljesítmény repülőnek.
De a kiképzésnek ezzel még nincs vége. 10 percig a levegőben maradni szép
teljesítmény, de ezt könnyedén túl lehet szárnyalni egy kis gyakorlással. A már
megszerzett termikelési tudományt csiszolva egyre több időt képes a levegőben
tartózkodni. Az út a fél-, egy-, három órán át vezet az újabb és minden
eddiginél nagyobb, keményebb megmérettetésig.
A "D"-vizsga,
amit más néven ezüstkoszorúnak
is hívnak már három részből tevődik össze. Önerőből 1000 métert kell emelkedni, 5 órát repülni
(leszállás nélkül!), valamint a gépet át kell vezetni egy szomszédos
repülőtérre, amely legalább 50 km-re van. Ha valaki mindezeket teljesíti, akkor elnyeri
az ezüstkoszorút, amelyhez már sorszám is kapcsolódik. Ettől kezdve már nem
növendéknek, hanem pilótának
nevezik a repülő embert.
Ekkor teheti le a Légügyi Hatóságnál a szakszolgálati engedélyhez szükséges vizsgát.
Ezzel gyakorlatilag megszerezte jogosítványát a vitorlázó repülőgépekre,
megnyílt az út előtte újabb és újabb típusok felé. Kiképzését befejezte, de ez
egyáltalán nem jelenti azt, hogy számára vége a repülésnek. Megnyílik
előtte a távrepülések kapuja, mely azt jelenti, hogy az ötven kilométeres
távrepüléséhez hasonló távokat repülhet keresztül-kasul az országon, ahonnan ha
ügyes, haza is tér. Ezeket a távokat mind-mind leszállás nélkül egyetlen nap
alatt kell teljesíteni. Az egész korábbi vizsgáinak, tanulásának itt látja és
érzi meg a hasznát. Aki ennek a szépségébe belekóstolt az nem tud tőle
szabadulni. Újabb és újabb kihívásokat gyűrhet maga alá, birtokába véve a
természetet, és annak erőit. Az ezüstkoszorú után még két vizsgajelvényt
szerezhet meg a pilóta.
"E"-vizsga az aranykoszorú.
Ezt akkor kapja meg, ha önerőből 3000 métert emelkedik
és 300 km-es távrepülést sikeresen végrehajt.
"F"-vizsga
azaz a gyémántkoszorú 5000-méteres magasságnyerést és 500-km valamint
300 km-es szabályos háromszögű távot takar.
Jelenleg hazánkban 1919 óta 500 ember ért el aranykoszorút, gyémántot pedig
120-an. Ebből is látszik, hogy mennyire nehéz, embert próbáló sport ez.
Ha szereted a kihívásokat, ha szeretnél testközelből is megismerkedni ezzel a
sporttal, az ezzel foglalkozó emberekkel, kipróbálni a vitorlázórepülést,
velünk repülni, akkor bátran látogass ki a Pipishegyi sportrepülőtérre, vagy jelentkezz itt.
