A kéklõ Mátra erdõ borította lejtõi és az Alföld északi pereme – a hegyvidék és a síkság – találkozásánál, vonzó természeti környezetben épült Gyöngyös, Heves megye második legnagyobb városa, a “Mátra Kapuja”.
A Budapesttõl észak-keletre, közel 80 km-re fekvõ város a Mátra-vidék kulturális, gazdasági és idegenforgalmi központja.

 

Ez a kedves kis város már a 600-800 as években is lakott terület volt,azóta is természetes fő helyeennek a vidéknek. A honfoglalás idején Anonymus szerint a Mátra vidéke Ed és Edőmér kun vezérnek jutott. E nemzetség tagja volt Aba Sámuel, harmadik királyunk, aki Abasáron bencés monostort alapított és akit a hagyomán szerint ebben a monostorban temettek el.  A település nevét Gungus-ként elõször 1261-ben említik, majd az Anjou Károly Róbert király 1334-ben Gyöngyöst mezõvárosi rangra emelte és kiváltságokkal látta el.

 

A várossá válás előzménye, hogy a feudális tartományurak elleni harcban Szécsényi Farkas Tamás vezetésével a város lakói a király mellé álltak, és véget vetettek a Mátravidéken a Csák Mátéval szövetkezett és rablókká züllött Csobánkák garázdálkodásainak. A XIV. sz.-ban kapta a város azóta is használt ősi címerét - a futó farkast ábrázoló Anjou-kori címerpajzsot. A szimbolikus állat a város alapításában részt vett Szécsényi Farkas Tamás képe, a sarokban lévő csillag és félhold pedig az erdélyi vajda és a szolnoki ispán címeréből került át, mint címertöredék. Egy 1342-ben kelt oklevél nevezi először Gyöngyöst városnak.

A szõlõmûvelés és a bortermelés, a városon áthaladó kereskedelmi utak és az állandó piac miatt a város gyors fejlõdésnek indult, amit segített a XIV. században a városba települt ferences rend is.

 

1546-tól 1687-ig Gyöngyös török uralom alá került, de mint szultáni magántulajdon védettebb, ezért a szõlõmûvelés, bortermelés és a kereskedelem, különösen a borkereskedelem virágozhatott tovább.

 

A XVII. század elején megjelentek az iparos céhek. A város a Rákóczi-szabadságharc során
1703-1705 között fontos szerepet játszott, de ez nem törte meg a török kiûzése után megindult városiasodást. Ekkor már a barokk stílusban épült épületek határozták meg a városképet.

 

Gyöngyöst és környékét súlyosan érintette az 1880-as évek végén a szõlõket kipusztító filoxéra, ami tönkretette a várost éltetõ szõlõmûvelést és borkereskedelmet. Ennek ellenére a századfordulón megkezdõdött a város közmûvesítése, új utak épültek, megkezdõdött a fásítás alakult, szépült a város.

 

1917. május 11-én a kórház mosodájának vasalótermében kipattanó szikra lángra lobbantotta szinte az egész várost. Hatalmas, tomboló tûzvész támadt, ami a város nagyobb részét romba döntötte, elpusztítva 549 házat, 1400 melléképületet. A katasztrófában 11 ember vesztette életét, és több mint 8000 maradt hajléktalan. Az oltást hátráltatta a vízhiány, így a tûzoltóvizet vasúti tartálykocsikon szállították, de erre a célra felhasználták a városban található borkészleteket is!

A tûzvész után két nappal IV. Károly király és hitvese látogatta meg a várost. A király törvényben rendelkezett az újjáépítésrõl, amit nagyértékû adománnyal is támogatott. Gyöngyös újjáépítéséhez országos gyûjtés indult, ami az I. világháború után Warga László építészprofesszor tervei alapján kezdõdött és ezt követõen kapta a város mai vonzó arculatát.

 

1945 után Gyöngyös a belvároson kívül terjeszkedett, ott épültek az új lakótelepek, így a viszonylag kis területû belváros megõrizte báját, hangulatát.

 

A város központja a téglalap alakú Fõ tér. Mai formáját a 2000. évi újjáépítés, illetve az 1917-es tûzvész után kapta. A volt Piac téren állt a régi városháza, és a város földesurainak, gazdag polgárainak középkori eredetû házai, amelyek mai épített formájukban sajátos, Magyarországon máshol nem látható egységes, nyugodt városképet adnak.

         

A Fõ tér 10. az egykori Grassalkovich-ház kétszintes barokk épülete ma a Városi Könyvtárnak ad otthont. Itt van a Tourinform – Galéria és Hermann Lipót festményeinek állandó kiállítása is.

 

 

Fõ tér 13. a mai Városháza, egyemeletes, késõ eklektikus épülete, barokk alapokon erõsen átalakítva. Homlokzatán a város címere, melynek fõ motívumai –az aranyszínû napkorong, az emberarcú holdsarló és a farkas – díszítik a 2000-ben készített és a tér négy sarkán csobogó szökõkutakat.
A tér DK-i sarkán álló negyedik szökõkút motívuma a szõlõ.

 

 

 

Zártsori beépítésû, L alaprajzú, egyemeletes klasszicista lakóház, földszintjén középkori és barokk részletekkel. Az épület magja középkori, a földszinten bordás, gótikus keresztboltozatot tártak fel 1964-ben. Az épület ezen része valószínûleg a XV.században épült.  Ez az ún. Orczy-ház. Ez az épület adott otthont az Orczy-család családi levéltárának, valamint könyv- és fegyvertárának.

 

 

 

 

 

A tér D-i részén az újjáépítés során feltárt kút új kõkáváin Gyöngyös testvérvárosainak – a dániai Ringsted, az ausztriai Zeltweg, a romániai Kézdivásárhely és a finnországi Pieksämäkki kõbe vésett címerei láthatók.

 

 

 

A tértõl délre egy kis parkban áll a 6-os (Würtenberg) huszárok emlékmûve, a kardját vizsgáló “Huszár-szobor”, Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrát 1932-ben emelte a város

.

 

 

 

A Fõ tértõl nyugatra induló Vármegyeház utca a Gyöngyös-patak túlsó oldalán emelkedõ emeletes, barokk, egykori huszárlaktanyához az ún. Vármegyeházhoz vezet. A XVIII. század közepén épült kétszintes épület végleges formáját 1929-ben nyerte el. Erkélyes fõbejárata fölött Heves megye régi címere látható.  Négy, részben emeletes, részben földszintes szárnyból álló, téglalap alakú zárt udvart körülfogó épületkomplexum. Emeletes fõépülete barokk, oldalszárnyai és hátsó szárnya részben barokk maggal rendelkezik. A török kiûzése után a Gyöngyösön állomásozó katonaság elszállásolása és ellátása a város feladata volt. 1763-ban Grassalkovich Antal a gyöngyösi kvártélyház számára egy alkalmas telket adott át a megye részére. 1767-ben kezdõdtek meg az építkezések Quadri Kristóf vezetésével. Az építkezés befejezése 1774-re tehetõ, mikor is a katonaság birtokba vette az épületet. 1848-49-ben az épületet sebesültek elhelyezeésére használták, majd újra a katonaság állomásozott benne. A Kiegyezés után az épület megtartotta korábbi funkcióját és a cs. kir. közös hadsereg leghíresebb huszárezredei állomásoztak benne. 1883-ban jelentõsebb átalakításokat eszközöltek az épületegyüttesen. 1929-ben a Fölmûvelésügyi Minisztérium megvásásrolta az épületet az Eperjesrõl elmenekült állami méntelep részére. Ekkor át is alakították az épületet, Légmán Imre tervei szerint. Megépült az oszlopos fõbejárati erkély, valamint az oldalszárny emeleti része is.  Ma ebben épületben található meg többek között a Bányamúzeum.

Téglalap alaprajzú, jó arányú klasszicista épület. 1818-ban Gyöngyös város zsidósága kérelmet nyújtott be templomépítés ügyében. Rábl Károly tervei alapján 1820-ig fel is épült a zsinagóga. 1826-ban alakították át. Majd 1945-ben romos állapotba került. Napjainkban a Gyöngyösi Városi Televízió található benne.

A mellette található nagyméretû, új, kupolás zsinagóga 1930-ban épült, tervezõje Baumhorn Lipót volt. Az impozáns épületben ma bútoráruház üzemel.

 

 

 

A Fõ tér északi részén négy út keresztezõdésében áll az impozáns kéttornyú, jelenlegi formájában barokk Szent Bertalan Plébániatemplom a “Nagytemplom”. Helyén a XIII. század második felében egy jóval kisebb templom állt, amit elõször 1350 körül, majd a XV. század végén a korabeli Magyarország egyik legnagyobb gótikus csarnoktemplomává építettek át.

 

 

 

 

Ma is látható az apszis két oldalán lévõ, két-két nagyméretû gótikus ikerablak.

A gótikus templomot 1746 és 1756 között barokk stílusban átépítették.
A tornyokat valamivel késõbb, az északit 1772 és 1773 között, illetve a délit 1815-ben építették.

Az 1917-es tûzvészben a templom súlyosan megsérült, ezután kapták a tornyok a mai egyszerûbb formájukat.

A templombelsõ egységes barokk berendezése a XVII-XVIII. században készült.
A templom különleges ritkasága a szentély déli oldalán álló gótikus, bronz, keresztelõ medence a XV. századból.

A fõhajó külsõ, déli oldalán kis fülkében Széchenyi Tamás és felesége egyesített címerét láthatjuk 1335-bõl.

A déli oldalkapunál egyszerû emlékharang áll az 1917-es tûzvész emlékére.

 

A Szent Bertalan-templom nyugati fõbejáratával szemben a 2000-ben kialakított kerek, kövezett tér szélén, alacsony oszlopon áll Károly Róbert király egész alakos szobra, ami õt fején utazókoronával és liliomos jogarral ábrázolja. Az oszlop fejezetén a város régi címere, mely alatt a városi jogokat biztosító oklevél kezdõ sorai láthatók.
A szobrot, mely Kõ Pál alkotása – 1984-ben, a várossá nyilvánítás 650. évfordulójára állítatta a város.

 

 A Szent Bertalan-templomtól keletre, a gótikus apszis mögött a Kossuth Lajos utca tengelyében áll a volt Jezsuita, majd Ferences Gimnázium – a mai Zeneiskola – egyetemleges barokk épülete. Az 1752-ben épült, de késõbb többször átalakított keleti homlokzatának szoborfülkéiben balra Szt. Ignác, jobbra Szt. Ferenc barokk faszobrai állnak (az eredetiek a Mátra Múzeumban láthatók).
A homlokzat elõtti Mária-szobor ugyancsak a XVIII. századból.

 

 

A Mária-szobortól délre a Szent Bertalan utca 3. számú ház a Felsõvárosi Rk. Plébániahivatal, az egykori Almássy-ház, vagy közismert nevén a Szent Korona-ház. Az 1784-ben épült barokk épület elsõ emeletén 1806 és 1809 között három alkalommal õrizték a magyar koronát. Erre emlékeztet az emeleti nagyterem, a mai Kincstár mennyezetének szép freskója is. A Szent Bertalan-templom Kincstára gazdagságát tekintve Magyarország harmadik legjelentõsebb egyházi kincstára, ahol miseruhákat, könyveket, szobrokat és többek között 43 darab ötvös mûtárgyat, ebbõl 12 darab középkori kelyhet és monstranciát õriznek

 

A Gyöngyös-patak hídjánál áll az 1736-ban épült Nepumuki Szent János-kápolna.  Horák Vencel kõmûvesmester építette a jezsuiták megbízásából. Õk gondozták 1773-ig. A híd mellett szabadon álló barokk kápolna. Háromszög alaprajzú, központi elrendezésû kis épület sarkai levágottak; a déli oldali szegmentíves bejáratot Louis XVI stílusú kovácsoltvas rács zárja el.

 

A kápolnától nyugatra a Vachott Sándor utca egyik lakóháza udvarán áll az utcáról nem látható, 1806-1809 között épült, ma már nem használatos görögkeleti templom.

 

A közeli Eötvös téren emelkedik a város egyik legrégibb temploma, a Szent Orbán-templom. Az eredetileg gótikus kápolnát 1650 körül kelet felé bõvítették, majd 1759-1766 között barokk stílusban átépítették, ekkor épült két keleti tornya is. Szép barokk berendezése 1762-1768 között készült.

 

A templomtól nyugatra a Vachott utca folytatásában, az úttól északra a dombtetõn áll a ma már romos 1721-1863 között többször átépített barokk Kálvária. A Kálvária mellõl szép kilátás nyílik a városra és a nyugati Mátra alatt húzódó hatalmas szõlõkre.

 

A Kossuth Lajos utca és Kohári út sarkán áll a középkori alapokon 1775-1779 között épült Szent Erzsébet-templom. Egyszerû barokk homlokzata mögött, a szentély alatt kripta van, amit a helyreállítás során tártak fel.

 

A templomtól délre épült, egykori ispotály alsó szintjét 1761-ben építették, utcai homlokzatán egy fülkében kedves, barokk Szent Erzsébet-szobor látható.

 

A török hódoltság idején létesült a schola a gótikus templom mögött, a városi magistratus kívánságára. Az ősi gimnázium 1634 óta neveli a város és a messzi környék tanulni vágyó fiataljait, s dacolt a prímási rendelettel, II. József nemesítő politikájával. A gimnázium Thököly Imre felvidéki fejedelem idején református kollégiumként működött. A Rákóczi szabadságharc idején pedig szerzetesi jellege rövid időre megszakadt, világi iskolaként állott fenn.Az ősi gimnázium növendékei között tanult Bugát Pál nyelvújító és természettudós orvos, Bajza József író és kritikus, Zalár József a reformkor neves vezető egyénisége, Török Ignác aradi vértanú tábornok, Spetykó Gáspár Gyöngyös poétája és ügyvéd, Richter Gedeon az inzulin feltalálója, a kőbányai gyógyszergyár megalapítója, a hírlapíró és kiadó Vachott fivérek, valamint Berze Nagy János, a magyar folklorisztika úttörő óriása. A török hódoltság után német nyomás nehezedett a városra. A XVIII. sz. elején a Rákóczi szabadságharc alatt a fejedelem udvarházat tartott Gyöngyösön, s itt kényszerítette 1704-ben tárgyalóasztalhoz a Habsburgokat. Vak Bottyán János többször fordult meg a Mátra vidékén, Gyöngyösön is. 1709-ben - végrendelete szerint - a gyöngyösi ferencesek akkor új zárdájának kriptájában helyezték örök nyugalomra a verhetetlen kuruc generálist.

 

 

A hajdani Orczy-kastély, a mai Mátra Múzeum (Kossuth Lajos út 40.) a XVIII. században épült barokk kastély átépítésével mai harmonikus klasszicista homlokzatát 1826 tájt Zofahl Lõrinc tervei alapján kapta. A szabadon álló, négyszög alaprajzú egyetemleges kastélyt angolpark övezte. A park kovácsoltvas kerítésében két-két, faragott oroszlánokkal díszített kapu nyílik. Két végén emeletes gloriettek mögött, a parkban alacsony lábazaton Ferenczy István 1840 körül készített fekvõ oroszlán szobra látható. A Mátra Múzeum gazdag helytörténeti, vadászati, és a Mátrát bemutató természettudományi kiállítása egész évben látogatható. A kastély területét 1723-ban Gyöngyös város tanácsa Orczy István földesúrnak ajándékozta. A klasszicista stílusú kastélyt a XVIII. században építették, a XIX. sz. elején átépítették. Mai formáját 1826 körüli években nyerte el. A monumentális és harmonikus klasszicista épülethez egykor angolkert tartozott. A kastélykert kapuján látható oroszlánok Uhrl Ferenc alkotásai. Az Orczy örökösöktől 1930-ban vette meg a város a kastélyt, amely 1957-től múzeum.

 

 

 

 

A gyöngyösi belváros délkeleti részén, a Barátok terén áll a Ferences plébániatemplom és kolostor impozáns épületegyüttese. A rendházat és templomot a XIV. század második felében kezdték építeni. Írott források szerint a középkori gótikus együttes 1494-re készült el, amit a török hadak 1526-ban feldúltak, de a ferencesek 1531-ben ismét újjá építettek. A XVIII. században a templomot barokk stílusban átépítették, de megtartották annak egyhajós, gótikus jellegét. Szentélyének látványos, késő gótikus boltozata ma is látható. A szentély belső déli falán helyezték el Vak Bottyán János kuruc generális nagyméretű, vörös márvány emléktábláját. A templom régi tornya a XIV. századból, homlokzati barokk tornya 1746-ból való. A templom az 1917-es tűzvészben súlyosan megsérült, helyreállítását 1920-1937 között végezték.

 

A templom északi oldalához csatlakozó, ma is ép, egyemeletes kolostort 1701 és 1727 között építették. A templom fõbejárata melletti, díszes kolostorkapun jutunk be déli traktusába, ahol az emeleten, eredeti helyén, a felbecsülhetetlen értékû Ferences Könyvtárban 16 000 kötetes õsnyomtatványokban gazdag anyag található.
A könyvtár elõterében a ferences rend életét bemutató állandó kiállítás tekinthetõ meg.

 

A Ferences templom mellett a Barátok tere déli oldalán 1978-ban épült Mátra Mûvelõdési Központ elõterének hatalmas 52 m²-es festett üvegablaka külön figyelmet érdemel. A lángoló színekkel megfestett üvegfelületen Gyöngyös és a Mátra életének, történelmének motívumai jelennek meg.

 

 

 

A közeli Arany János utcában áll az 1792 és 1844 között épült, egyszerû, klasszicista homlokzatú Református templom és paplak, ahol a Református Egyházközösség gyûjteményét és gazdag levéltárát õrzik.

 

A Mátravasút vonalhálózata Gyöngyös városától északra sajátos módon, több egymástól független vasút összekapcsolásával közelített a város felé. Eredeti rendeltetése az erdő termékeinek; fa, faszén, erdei gyümölcsök és nem utolsó sorban a vonalak mentén fekvő kőbányák anyagának szállítása volt. Az első vonalon, a Nagy-völgyben 1906-ban lóvontatta kocsikkal szállították a fát. A gyöngyössolymosi vonalakat 1916-ban gőzvontatásúra rendezték be, az első gőzmozdony a „Liza" különleges mutatvánnyal érkezett a Gyöngyössolymos északi részén lévő „házába". Gyöngyösre nagyvasúton érkezett, Gyöngyös és Gyöngyössolymos között kisvasúti vágányhálózat hiányában közúton „saját lábán" kellett kijutnia fűtőházába. Gyöngyös és Gyöngyössolymos utcáin úgy pöfögött végig, hogy előtte lerakták a vágánymezőket, amelyeken áthaladt. Ezeket aztán felszedték és előrevitték, így érkezett meg 11 nap után rendeltetési helyére. 1923-ban épült ki a Farkasmály-Mátrafüred közötti „benei vasútvonal". A Gyöngyös-Mátrafüred közötti vonalat 1926-ban nyitották meg a személyforgalom számára. A „Karcsi", „Gizi" és „Janka" nevű gőzösök hamarosan a városiak kedvencei lettek. A város tovább építtette a vasutat, 1937-ben egészen a Kékes alá vezették a mátrafüredi vonalat. A II. világháborút a „Liza" és a „Janka" szétszerelve, ám épségben vészelte át a mátrai erdőkben elrejtve.

 

Gyöngyös és a Mátra idegenforgalmi  "felfedezése" és feltárása már  az 1887-ben megalakult Mátra Egylet tevékenysége nyomán, a századforduló táján kezdődött és a fejlesztések első időszaka az 1930-as években tetőzött, ekkor épült a ma is meglévő szállodák jelentős része, ekkor épült a Gyöngyös-Parád-Eger országút, ekkor jelentek meg az első, mai értelemben vett útikönyvek és ekkor indult meg 1938-ban a kékesi Déli-sípálya építése is.

 

 A fejlesztések második nagyobb időszaka az 195o évek elején a Sástó kialakításával kezdődött és az l970-l980-as években történt. Ekkor épült ki a Gyöngyösi-Mátra területén a teljes ivóvíz és csatornahálózat, korszerűsítették a 24 sz. főközlekedési utat, parkoló és pihenőhelyek létesültek, kijelölték a pihenő és parkerdőket, új szállodák épültek. Az 1990 után megjelent  magántőke segítette az elöregedett szállodák átalakítását, újak építését. Új színt jelent a térség idegenforgalmában az 1998-ban megalakult Mátraljai Borút Egyesület.

Sokan mondják, Gyöngyös olyan, mint a főnixmadár, aki elégvén hamvaiból mindig újjászületik..